– Mi futott át rajtad, amikor szóltak, hogy eljött az időd, mehetsz Marin Sego helyére?
– Sejtettem, hogy Egerben játszhatok majd, de azt nem, hogy hét percet a pályán tölthetek. Azt gondoltam, hogy három-négy minutum lehetőséghez juthatok.

– Közvetlenül mielőtt pályára léptél, Juan Carlos Pastor vezetőedző megbúbolt. Mondott még valamit?
– Csak annyit, hogy „Vamos, Márszi!”, amit mindig szokott. Ezzel küldött fel a pályára. Két kapustársam, Mirko Alilovic és Marin Sego is bíztatott végig, hogy bátran szálljak be a meccsbe.

– Mennyire izgultál?
– Nagyon örültem a lehetőségnek, mert a MOL-PICK SZEGED egy nagy klub. Az viszont meglepett, hogy nem éreztem magam idegesnek, és nem izgultam.

– Rögtön az első kapudra tartó lövést hárítottad, de a másodikat és egyben utolsót, ami egy hétméteres volt, azt is majdnem sikerült. Hogyan emlékszel vissza ezekre?
– A beállójuk, Füzi Dániel kapott egy nem túl jó labdát, de el tudta lőni, én viszont kirúgtam az alsó sarokból. A büntetőn pedig tényleg rajta voltam, hozzá is értem. Tóth Rajmund egy idős velem, ismerem, így tudtam hova lő majd, de sajnos nem sikerült védenem a hetesét.

– Kedd este debütálás az NB I-ben, szerda reggel pedig már suli?
– Így van, gyorsan vissza kellett zökkenni a hétköznapokba, mert reggel már gimnasztika elméletből írtam dolgozatot, még hazafelé a csapatbuszon is tanultam az anyagot.

Interjú: Becsei Dávid
Fotó: Dénes Balázs