2004. december 4-én játszottunk először a Bajnokok Ligájában a szlovén Celje otthonában. Örökre emlékezetes marad a meccs, hiszen a két csapat eddigi történelmének egyetlen döntetlenjét (23–23) játszotta egymással a két rivális, illetve népes szegedi tábor kísérte el a kedvenceket. Akkor ez még nem volt megszokott dolog. Hetekig mindenki erről beszélt. Fantasztikus volt a szegedi B-közép.

Akkor 120-an tomboltak a lelátón, hatezer szlovénnal szemben. A legjobb 16 között szerepeltünk, ekkor a Celje a BL címvédője volt, olyan játékosokkal, mint Skof, Zorman, Rutenka, Gajic, vagy éppen Koksarov.

A meccs után percekig éltette a csapatot a szegedi tábor. Nagy dolog volt ez az iksz, de a visszavágón 21–20-ra nyert a Celje, így egyetlen góllal, de továbbjutott a nyolc közé.

Ennyi a kis nosztalgia, hiszen 15 évre nyúlik vissza a két együttes párharca. Azóta hihetetlen fejlődésen mentünk keresztül, egyre nagyobb a táborunk, és nemcsak itthon, hanem idegenben is népes kéksereg előtt léphetünk pályára.
Így lesz vasárnap délután is. 250 MOL-PICK SZEGED szurkoló kísér el bennünket, hogy sikerüljön megszereznünk a csoportban a nyolcadik győzelmünket. A kapu mögötti egyik szektor ismét kék lesz, ami hihetetlen erőt ad majd a csapatnak ahhoz, hogy ismét bevegyük a celjei arénát, csakúgy, mint 2016-ban, amikor 31–25-re nyertünk.

Cikk: Süli Róbert
Fotó: Dénes Balázs