Úgy fogadtak bennünket csütörtök délután Szegeden, a Krúdy-szakközépiskolában, mint a bajnokokat szokták egy-egy meccsen. A suli diákjai egymás mellett álltak sorfalat, egy élő kis folyosót alakítottak ki nekünk, így léptünk be a csapatépítő tréningünkre.
Szokás, hogy minden évben szervezünk egy közös összejövetelt. A kapitány, Jonas Källman ötlete volt a közös főzés. Kétfős csapatokat alakítottak ki, amelyeket Bajusz Attila gyakorlati oktatásvezető ismertetett.
Gyömbér Márta igazgató köszöntötte a csapatot. Nem érkeztünk üres kézzel, egy hatalmas MOL-PICK SZEGED képet vittünk ajándékba.
Kozák Hajnalka, Határ Zsuzsanna és Molnár Zoltán tagintézményvezető-helyettes kísérte be a csapatokat a főzőhelyiségbe. Egységes, névvel, címerrel és számmal ellátott kötényben foglalta mindenki el a helyét.
Jorge Maqueda dörzsölte a tenyerét, hiszen ez az ő terepe, köztudott, hogy mesterséfnek tanul. Párja, honfitársa, Pedro Rodriquez volt. Két honfitárs, Dean Bombac és Matej Gaber, a két északi, Jonas Källman és Stefan Sigurmannsson, a két horvát, Alen Blazevic és Marin Sego, a két fiatal, Stanislav Kaspárek és Nik Henigman, a szomszédos ország, Mirko Alilovic és Mario Sostaric, a rutin és a fiatal, Joan Canellas és Bánhidi Bence, a két nehéztüzér, Balogh Zsolt és Dmitrij Zsitnyikov alkotott egy csapatot. Bodó Ricsi igazoltan hiányzott, míg Sunajko Stefán betegsége miatt maradt otthon. Nagy Martin eljött, de ő a szurkoló szerepét töltötte be kézsérülése miatt.
Juan Carlos Pastor és Marko Krivokapics most is egymást segítette a főzésben, míg Juhász Levente, Dobozi Iván és Djordje Ignjatovics triót alkotott, csakúgy, mint Bubori Kornél, Nenad Damjanovics és Molnár Tamás.
„Rajt!” – szólt a képzeletbeli jel. Töltött csirkecomb és lecsókészítés várt a fiúkra. Damjanovics kapusedző annak rendje szerint le is vágta a combról a bőrt... „Neee! Abba töltjük!” – jött az első segítség, kapusedzőnk tágra nyílt szemmel nézett, hogy bizony, most ő hibázott, nem kicsit...
„Valaki ellopta a petrezselymünket!” – hangzott egy segélykiáltás az egyik sarokból. Dobozi Iván csapatát nyúlta le a valaki, de ezen mindenki nagyot nevetett.
Jorge Maqueda nagy szakértelemmel készítette a töltött combot, de Jonas Källman mozdulata is tanítani való volt. Deki és Matej azért többször is segítséget kért, miközben Kaspiéknál történt a legtöbb emlékezetes pillanat. Ott poénban nem volt hiány, így a #kékek stábja leginkább őket vette, mert mindig történt valami extra. Mister apróra vágta előbb a hagymát, a zöldségeket, itt is olyan alapos volt, mint a kézilabda világában, „pattentul” néztek ki a töltött csirkecombok. Ekkor már többen posztoltak – csapatunk Instagram-oldalán a sztoriban figyelemmel lehetett követni az egész délutánt –, egyre többször jelentek meg a fotón, hogy ők bizony már Gordon Ramsayk, vagy éppen Jamie Oliverek.
A Jorge–Pedro páros akár egy főzőműsorban is megállta volna a helyét, úgy sürgött-forgott a tűzhely körül, mint a legnagyobbak. Gaberék közben extra mozdulattal sózták a lecsót, Kaspinak ez nem sikerült annyira, mert cukrot rakott a só helyett, ami után megint fogta a hasát mindenki a nevetéstől. Zsolti és Gyima csendben, míg Mirkóék igazán rutinosan készítették az ételt. Joan és Bence is remek csapatot alkotott, minden pozícióból lefotózták a művüket, nekik nagyon tetszett.
Végre jöhetett a palacsintasütés. Ezt várta mindenki. Repkedtek a „palcsik”, volt, ami beragadt, de akadt olyan játékos, akinek három kört is leírt a levegőben a palacsintája. Töltötte, díszítette mindenki a művét, Kaspi szerint az övéké lángos lett, de a lényeg, hogy elkészült.
Közös ebéd következett, remek hangulatban, igazi csapatépítő kis foglalkozással.
Ezer köszönet a Krúdy-szakközépiskolának, hogy helyet biztosított nekünk, és főként azért, hogy ilyen fogadtatásban részesültünk, mert ez erőt ad a folytatáshoz. Főleg az általunk készített finom csirkecombok, amelyeket mi, együtt, közösen, a csapat készített el. Ez volt a délután lényege: építsen bennünket csak előre!
Riport: Süli Róbert
Fotó: Kuklis István