– Profi pályafutásod alatt, eddig csak kék csapatban: a Varazsdinban, a Zagrebban, a Paris SG-ben és a nyártól a MOL-PICK SZEGED-ben játszottál, játszol. Ennyire vonzódsz a kék színhez?
– Hahaha! Ezen most jót nevettem, mert rájöttem, hogy valóban így történt eddig minden. Úgy látszik, hogy a kék szín jól áll nekem. Bízom benne, hogy a kék további sikereket hoz nekem és a leendő csapatomnak.

– Mi döntött mellettünk, hogy a háromszoros magyar bajnok Szegedhez szerződjél?
– Amikor a váltás mellett döntöttem, akkor olyan klubot kerestem, amely minden szinten komoly játékerőt képvisel. Legyen stabil, amelynek világos és magasszintű tervei vannak, jó legyen a csapat összetétele, és legyen egy elismert klub. Ez mind igaz a Szegedre, ezért fogadtam el a szerződést. A MOL-PICK SZEGED egy olyan csapat, amely minden nap jobb és jobb lesz és ez már most látható.

– Többször játszottál már az újszegedi sportcsarnokban, milyen érzés ellenfélként pályára lépni?
– Ellenfélként is nagyszerű élmény itt szerepelni, ez a nyártól viszont változik, most már szegediként küzdök a sikerekért. Csodálatos szurkolók a szegediek, értik a játékot, és tudják, hogy miként kell nyomást gyakorolni az ellenfélre, a játékvezetőkre. Kevés ilyen csarnok van a BL-ben, a szegedi az egyik legfélelmetesebb.

– A világ egyik legjobb kosárlabdázója volt Drazsen Petrovic, akit itt Szegeden is szerettek. A róla elnevezett díjat Horvátországban fiatalként megkaptad. Hasonló a becenevetek, őt a kosárlabda Mozartjának hívták.
– Én azért kaptam ezt a becenevet, mert zongorázom. Édesanyám zenetanár, így tanultam meg játszani. Drazsen Petrovic minden horvát sportoló bálványa, én azonban még messze vagyok az ő klasszisától.

–  Mit üzensz a kék tábornak, a szegedi szurkolóknak?
– Boldog vagyok, hogy a nyártól a Szegedet erősítem. Szeretném a pályán és azon kívül bizonyítani, hogy érdemes volt szerződtetni, és együtt nagy eredményeket érünk el. De először is remélem, hogy idén még találkozunk Kölnben!

Interjú: Süli Róbert
Fotó: Horvát Kézilabda-szövetség