Hat éve tart az a kapcsolat, amely egyre szorosabb. A  „Reménysugár” a Dél-alföldi Hematológiai és Onkológiai Gyermekbetegekért Alapítvány és a MOL-PICK SZEGED férfi kézilabdacsapata összetartó ereje egyre nagyobb. Egykor Vadkerti Attila révén ismerkedtünk meg, és alakítottunk ki dr. Bartyik Katalinnal remek kapcsolatot, majd már dr. Kovács Dénes is a kiscsapatunkat erősíti. Segítünk, méghozzá olyan gyerekeknek, akik nagy küzdelemben élik az életüket, szeretnének meggyógyulni, újból játszani, suliba járni.

Csütörtök délelőtt Juhász Levente cégvezető, Juan Carlos Pastor vezetőedző és a csapatkapitány, Jonas Källman érkezett a szegedi onkológiai osztályra. 
Ez nem egy kötelező látogatás volt, hanem érzésekkel teli. Előbb Kovács Dénes, majd Bartyik Katalin mesélt az osztályról, a gyerekekről, a gyógyulásról. Mindenki kérdezett, csendben, figyelemmel hallgatta a kis beszámolót. 

– Sokat köszönhetünk a MOL-PICK SZEGED-nek – mesélt Kovács Dénes rólunk –, amikor meccset játszik a csapat, akkor mindig mondjuk a gyerekeknek, hogy szorítsanak, mert ma pályára lépnek a kékek, és nyerniük kell. Így volt ez a Paris SG elleni meccsnapon is. Lehet, mi is adtunk egy kis erőt a fiúknak, hogy sikerüljön legyőzni a híres francia együttest. Nagyon szép a mi kapcsolatunk. A fiúk is küzdenek mindennap, és a gyerekek is. De jó érzés azt tudni, hogy olyan példaképeink lehetnek, akik segítenek a gyógyulásban.

– Megható dolog hallgatni a szavakat – vette át a szót a kapitány, az igazi példakép, Jonas Källman. – Fontos nekünk, hogy segítsünk, vívják meg sikerrel a betegséggel a küzdelmet a gyermekek. Most hoztunk egy kis ajándékot, de ígérjük, hogy visszatérünk, és akkor egy nagy MOL-PICK SZEGED-képet hozunk el, amit mindenki aláír. Jó hallani, hogy a gyerekek szeretnek bennünket, még innen is szurkolnak, ez nagyon megható. Biztos, hogy elmesélem a többieknek is, hogy micsoda kis szurkolóink vannak.

Ezután mesterünk és játékosunk  a 15  éves Mátéhoz ment a szobájába, akinek az állapota egyre jobb. Természetesen készült közös fotó, Máté mosolygott, kiválóan beszélgetett angolul, kérdezett, gratulált a bajnoki címhez. Jó volt látni a csillogó szemét, amikor Jonas megölelte. 

Így ért véget a látogatásunk, de ez nem egyszeri dolog nálunk, mert játékosaink rendszeresen jönnek el, és segítik év közben is az alapítványt.

Cikk: Süli Róbert
Fotók: Kuklis István