Ha most az égre tekintünk, akkor ott a felhők között mosolygós szegedi kézilabdásokat láthatunk: Badó Lászlót, Hubai Jánost, Tóth Gézát, Noel Józsefet, Barabás Jánost, Giricz Sándort, Csáky Bélát, a Volán volt játékosait, Zoran Kurtest, a Pick volt mesterét, Mézit-, Mézes Sándort, hatalmas szurkolónkat, vagy éppen a 10 éve fiatalon elhunyt zenészt, Wiegand Gyulát, aki szintén szerette a csapatot, szurkolt nekünk. 

 

Most ők állnak és csakúgy, mint szombaton az újszegedi sportcsarnok közönsége, ők is tapsolnak. Ez a nagyszerű győzelem a Veszprém ellen nekik is szólt. Nekik is, mert ők a mi klubunk büszkeségei, nagyjai. Nem feledkezünk meg róluk. 

 

Most csend van a csarnokban. Nincs meccs. Mintha tudná a jó öreg "spori", hogy most ennek van itt az ideje, emlékezni, egy szál gyertyát gyújtani Badóért, Hubaiért, Noelért, Tóthért, Giriczért, Barabásért, Csákyért és Zoran Kurtesért. És azokért a szegedi szurkolókért, akik már nem lehetnek itt velünk.